A kutya terápiás hatása egy segítő szakember szemével

Rövid betekintés a terápiás kutyákkal történő munka eredetébe, alapjaiba, és módszerébe egy segítő szakember szemén keresztül  

A cikket írta:

Gross Dorottya, Mentálhigiénés segítő, pszichológus hallgató

Dorottya különböző terápiás csoportokban dolgozott együtt terápiás kutya felvezetőként velem és vonta be munkájába ezeket a különleges kutyakat. Dórival Happy kutyámmal dolgoztunk pl. a Megálló Alapítvány szambereivel együtt vagy a pajzsmirigybetegeket segítő terápiás csoportban.

(Közreműködött: Berceli Bernadett terápiás kutya felvezető)

A kutyák a boldogság forrásai lehetnek azok számára, akik nyitottak az élményre. Ez azt jelenti, hogy ha egy ember találkozik egy kutyával, legyen az a sajátja, avagy másé, akkor hangulata az aktuális szintről egy magasabb szintre emelkedhet megfelelő körülmények között. Ezek a megfelelő körülmények egyrészt adódnak az ember kutyához való általános viszonyulásából, az adott kutyához való viszonyulásából, adódnak továbbá a környezeti adottságokból (például, hogy hol valósul meg ez a találkozás helyileg, milyenek az időjárási viszonyok, milyen napszak van, stb.), valamint adódik a kutya-tényezőből, nevezetesen, hogy a kutya milyen minőségében vesz részt ebben a találkozásban (ismerős kutya, ismerős emberhez tartozó kutya, ismeretlen kutya, barátságosnak, vagy barátságtalannak tűnik, esetleg akár agresszív magatartást mutat, stb.). 

Mindezt végiggondolva elindulhatunk onnan, hogy a kutya egy veszélyes, kiszámíthatatlan, agresszív ragadozó egészen odáig, hogy a kutya mentálhigiénés hatású entitás. Az, amit most felvázoltam, egy rendkívül széles skáláját feltételezi az ember-kutya interakciónak, amelyben ugyanúgy változóként szerepel a kutya, mint az ember. Mi van akkor, ha az egyik változót változatlanra cseréljük, és azt mondjuk, hogy a kutya ebben az egyenletben legyen terápiás vizsgával rendelkező, képzett, megbízható "szakmunkás", akinek a feladata, hogy a változó emberi tényező esetében elérje a legnagyobb, remélhetőleg pozitív hatást. Emellé a környezeti tényezőt is stabilizálhatjuk (oktatási intézmény, rendelő, kórház, stb.), ezzel egy még inkább kontrollálható, és biztonságos közeget teremtve. Ekkor már igazán közel járunk ahhoz, hogy elérjük az optimális terápiás közeget egy eredményes kutyaterápiás folyamathoz. Nos, pontosan erről szól az állat asszisztált terápia és az állat asszisztált aktivitás (angolul Animal Assisted Therapy, és Animal Assisted Activity vagyis AAT és AAA). Olyan képzett, megfelelő, és érvényes vizsgákkal rendelkező kutyák bevonása terápiás, avagy élményfolyamatokba, akik semmilyen körülmények között nem jelenthetnek veszélyt, vagy fenyegetést a résztvevő emberekre nézve. 

Nézzük meg kicsit közelebbről a segítő kapcsolatok széles skálájának ezen aspektusát, tekintsünk bele az állat asszisztált terápia gyakorlatába, valamint hatásmechanizmusába. Kezdhetném onnan, hogy már az ókori görög mitológiában, Asklepiosnál megjelent a gyógyító kutya, mint motívum, de sajnos a terjedelem kötöttsége ezt nem teszi lehetővé, így rohanjunk előre egészen Boris Levinsonig, aki könyvében, a Háziállatok és az emberi fejlődés-ben (Pets and human development) használja a "háziállattal elősegített terápia" (pet-facilitated therapy) kifejezést, és így fogalmaz: "Az emberek jelen nehézségeinek egyik fő oka a belső énjével való kiegyezés képtelensége, valamint az arra való képtelenség, hogy harmonizálja kultúráját a természet világában betöltött helyével. A racionális ember elidegenült saját belső énjétől azzal, hogy elutasította az irracionális valójával történő találkozást, vagyis saját múltját, amelyben megszemélyesült állatként szerepelt." (Levinson. 1972:6) Levinson szerint a megoldás az, ha megpróbálunk visszaállítani egy gyógyító kapcsolatot saját tudattalan állati természetünkkel úgy, hogy pozitív kapcsolatot alakítunk ki igazi állatokkal, például kutyákkal, macskákkal, vagy egyéb állatokkal. Levinson szerint továbbá "szükségünk van állatokra, mint szövetségesekre, hogy megerősítsék érzelmi jólétünket." 

Az elmúlt négy évtizedben két olyan kutatási eredmény állta ki az idő próbáját, ami bizonyítja az állatok emberi egészségre gyakorolt pozitív hatását. 

Az első szerint az állatok képesek előidézni egy azonnali pszichológiai értelemben vett relaxációs állapotot egyszerűen azzal, hogy magukra vonják, és magukon tartják figyelmünket (Katcher et al., 1983) - ez véleményem szerint szorosan köthető a humanisztikus irányzatban fontos szerepet betöltő, a pillanat megélését, a figyelem megfelelő fókuszálását jelentő "jelenben levéssel". Az állatok ugyanis nem gondolkodnak azon, hogy milyen teendőik vannak még aznap, hogy mit kell vásárolni a boltban, hogy mit felejtettek el a munkahelyükön, hogy ki idegesítette fel őket. Nekik ugyanúgy vannak érzelmeik - tudnak örülni, lehetnek izgatottak, vagy haragosak, meg persze félhetnek és szoronghatnak is - így képesek az empátiára is. Több olyan esetről hallottam már, és tanúja is voltam olyan találkozásnak, amikor egy embertársunk (vagy épp én) nehéz érzelmekkel küzdött, amit a társaságában lévő (nem feltétlenül saját, és nem feltétlenül terápiás vizsgával rendelkező) kutya észlelt, és különböző módszerekkel megpróbált oldani, például odabújt, megnyalogatta kezét/arcát, a közelébe feküdt úgy, hogy testének bizonyos része mindenképp hozzáérjen az emberhez, vagy kedvesen rágcsálni kezdte ruhája sarkát. Hasonló viselkedést figyelhetünk meg fajtársaikkal történő interakcióikban, például ahogy egy egészséges kutya sérült társát kezeli. 

A második kutatás szerint a háziállatok képesek embertársaiknak stressz-csökkentő, vagy stressz-tompító társas támogatást nyújtani (McNicholas and Collins,1995; Serpell, 1996; Siegel, 1990). Ez a társas támogatás azt jelenti, hogy az egyén úgy érzi szeretik, törődnek vele, és megbecsülik (gondoljunk csak bele, hogy például a média hogyan ábrázolja, illetve definiálja a kutya emberhez való viszonyát, illetve a kutya gazdájához való lojalitását, szeretetét, a védelmező ösztönét, az önfeláldozását, stb.). Ezek a felfedezések fontos támpontként, emellett bizonyítékként szolgálhatnak a segítő szakmában dolgozóknak, hogy igenis érdemes terápiás kutyát bevonni a segítő kapcsolatba. Több olyan terapeutával beszéltem már, aki nyitott volt állat-asszisztált terápia alkalmazására, viszont nem tudta, hogy ez miből áll. Nem tudtak úgy tekinteni a kutyára, mint "munkaerőre", egy olyan szakmunkásra, akinek az a dolga, hogy megnyissa az emberek lelkét, megteremtse azt a lelkiállapotot, amelyben mélyebben képesek kapcsolódni önmagukhoz. Pedig a kutya ezért is vált az ember kísérőjévé több tízezer évvel ezelőtt. Figyelte az embert, tanult tőle, vigyázott rá, segítette élelemhez jutni. Most, itt, a jelenben, a város kavargó forgatagában fizikailag már nem függünk kutyánk őrző-védő, vagy vadászösztönétől, most már egészen más funkciót töltenek be kutyáink. Sokkal inkább függünk tőlük érzelmileg. Talán nem leszek megkövezve, ha kijelentem: a legtöbb, háziállatként tartott kutyának van terápiás hatása a körülötte élőkre. 

Szeretnék kitérni írásomban arra, hogy milyen funkciót tölthet be egy terápiás vizsgával rendelkező, képzett segítőkutya a terápiás/segítő/pedagógiai kapcsolatban, közegben. Mert egyáltalán nem egyértelmű az, hogy a segítő kapcsolat minden pillanatában aktív feladata van. Ezeknek a kutyáknak meg kell felelniük egy sor különböző követelménynek mind neurológiai szempontból, temperamentumuk vonatkozásában, mind intellektuálisan. Nyugodt, kiegyensúlyozott, és kifejezetten okos állatoknak kell lenniük, hogy képesek legyenek teljesíteni a különböző feladatokat, eleget tudjanak tenni a követelményeknek. Ha például gyerekekkel dolgozik, tűrnie kell a hangzavart, a zsibongást, a rengeteg különböző fizikai kontaktust, érintést, ölelést, stb. Ha mozgássérültekkel, vagy idősekkel foglalkozik, hozzá kell szoknia a kerekesszékekhez, járókeretekhez, botokhoz, nem megszokott módon mozgó, és/vagy beszélő emberekhez, és nem mellesleg a különböző szagokhoz. Képesnek kell lenniük ezeknek a kutyáknak fegyelmezetten, nyugodtan viselkedni, és képesnek kell lenniük a játékra is, ha azt kívánják tőlük. Megeshet, hogy passzív résztvevőként kell jelen lenniük egy terápiás ülésen, mert egy traumatizált gyermeket megnyugtat a jelenlétük. Máskor pedig lehet, hogy másfél-két órán keresztül folyamatos játék, és különböző feladatok elvégzésére kéri őket a felvezetőjük. Szélsőséges viszonyok között, esetenként leromlott, vagy épp felfokozott lelkiállapotban lévő emberek között kell teljesíteniük úgy, hogy közben kapcsolódniuk kell felvezetőjükhöz, hisz ő a biztos pont a munkájukban, és kapcsolódniuk kell azokhoz is, akikkel dolgoznak (egyéni, avagy csoportos közegben). 

A terápiás kutya, és felvezetőjének kapcsolata egyedi, és megismételhetetlen kapocs. Egy olyan erős kötelék, amiben a kutya akkor is biztonságban érzi magát, ha közben ösztönei azt súgnák, "itt most veszélyhelyzet áll fenn". Mély, megingathatatlan bizalom, amiben a kutya ráhagyja magát felvezetőjére, és hisz abban, hogy bármi történik, ő biztonságban van. Én is belekóstoltam a terápiás kutyázásba. Magával ragadott, elsodort, és azóta is hullámain ringatózom. Olyan világ ez, amelyben nem csak azok épülhetnek és gyógyulhatnak, akiknek a terápia szól, de építő hatással lehet a kutya felvezetőjére, a foglalkozást vezető szakemberre, és magára a kutyára egyaránt. Folyamatos fejlődés, és változás, amiben a kutya mélyen kötődik azokhoz, akikkel dolgozik, és rajta keresztül mi, emberek is mélyebben tudunk kapcsolódni egymáshoz. 

Irodalomjegyzék: 

https://www.academia.edu/16450081/Handbook_on_Animal_Assisted_Therapy - https://conference.pu.if.ua/forum/files/11-13052016/6/Oros.pdf - https://www.eltereader.hu/media/2014/01/APA_2013_3_READER.pdf#page=54 - https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.2752/089279307X224773